Hogyan lesz a fekete elefántból fehér?

Hogyan tudod az elmét újra a saját fennhatóságod alá vonni?

Úton, útfélen a rohanó világról hallani. Arról, hogy mennyire feloldhatatlan a világ és az egyén közt a jelenlegi működés, vagy pont hogy inkább működésképtelenség.

Pedig a nap ma is 24 órából áll. Sőt, ma már rendelkezünk mosógéppel, számítógéppel, okos órával. Busszal, kocsival mehetünk munkába, és nem mi magunk sütjük a kenyerünket sem. De akkor mit teszünk? Mi az, ami elvonja az embert a saját életétől?

Hogyan lehet az, hogy van egy csokor eszközünk, és mi mégsem tudunk élni? Nincs időnk saját magunkra, de miért?

Itthon azt a választ kaptam, hogy oké-oké, van mosógép, meg önjáró konyha, de nem vagyunk otthon, az asszonyok nem a földeken, hanem az irodákban dolgoznak, de sokkal többet, mint anno.

Az irodában’ azt válaszolták, hogy nincs miről beszélni, már a kérdés is felesleges, hiszen sokkal gyorsabbnak kell lenni ma ahhoz, hogy üzletet köss. Hiába van interneted, ha mindenkinek van. Hiába tudsz elérni bárkit, ha mindenki más is meg tudja ezt tenni.

Azaz, mindenkinek meg volt a magyarázata…hogy az őrült hajsza tovább folyhasson.

És folyik is.

Pedig ha követnénk egy kicsit az ésszerűség protokollját’, akkor rájönnénk, hogy a Felhasználóval van a baj. Magam vagyok a probléma, csak próbálom másra kenni. (Felelősség vállalás: egyes)

Ha az ésszerűség elvét követjük, és megpróbáljuk megfigyelni a mai helyzetünket, akkor észre fogjuk venni, hogy mi magunk vagyunk az ok és az okozat egyszerre. Mi vagyunk az origó, és a kiteljesedés maga. A cél és az eredmény. Kiderül ugyanis, hogy létrehoztunk megannyi támogató eszközt, amit nem támogató eszközként használunk, saját jobbulásunkra, hanem pont versenyt indítottunk önmagunk idejével. Saját farkunkat kergetjük…és csodálkozunk, hogy nem tudjuk elérni.

Mondhatjuk ésszerűtlenek vagyunk!

Ma az eszköz használ minket, nem mi az eszközeinket! Az elme irányít, a maga féktelen haragjával, rohanásával. Pedig papíron mindenki tudja, hogy a szív irányít.

Életritmusunk kizökkent önmagából, és a mostani ünnepi időszak sem ad már régóta megnyugvást, lazítást, kikapcsolást számunkra.

Gondolataink csapongóak, képtelenek vagyunk önmagunktól féken tartani a folyamatot. De talán már nem is ismerjük a technológiáját, hogy miként lehet elérni a csapongó elme lenyugtatását. Pedig keleten ismerik. Aztán itt a Gugli’ is, aki a barátunk, és mi mégsem arra használjuk, hogy értelmes dolgokat, minket segítő dolgokat keressünk rajta. Buli, mi? Önmagunkkal cseszünk ki, de minden egyes nap.

Belső szétszórtságunk napi szinten jelentkezik, és közben sikeresek, szeretettel telik szeretnénk lenni. De kérdem én hogyan??? Hogy lehetne rá esély, ha még észre se tudod venni, hogy épp boldog vagy???

KÉPTELENSÉG!

ÚJRATERVEZÉS…mondja a gép….a GPS…és nem is gondolkodsz, követed.

De most köves a belső hangod! Ne a gépet, hanem azt a belső, alig hallható valamit. Merd elhinni, hogy a belső hang vezet. Kondícionáld ezt a belső rezgést! Legyél hű a Testedhez, és kövesd, amit mondd! A Belső figyelem felébreszt! A Magamra irányított megfigyelés már eleve egy hangoltabb folyamatot indít el. Mindenki keresi ezt a hangoltságot, mégsem teszünk magunkért annyit, hogy napi szinten eljussunk a saját templomunkba. Nem, nem kérem, hogy legyél hívő! Azt kérem, hogy figyelj, és vedd észre, hogy a belső figyelem fókuszáltságot hoz. Valahogy…te leszel újra a kocsis. Te fogsz vezetni, irányítani, de ahhoz előbb fel kell állnod és felvenni…neeeem, nem ak esztyűt, nem megküzndeni kell…ezek hülyeségek….egyszerűen csak gyakorolnod kell a vezetést! Mint minden vezetőnek, neked is csak így lehet harmóniád.

“A helyes összpontosítás utat mutat a bölcsességhez, mert a bölcsesség az a képesség, hogy teljesen eggyé váljunk a tárgy tartalmával, amelybe az elménket helyeztük, anélkül, hogy ez bármiféle akadályba ütközne. Ezt nevezi a hindu hagyomány dhjánának, avagy meditációnak”.

Jó, már hallom is a kifogást, a nyafogást…nemtudokmeditálni…

Tudod, akkor neked nincs eszközöd, te magad viszont eszközzé válsz. Nem te használod a tested, hanem téged használnak innentől, testként.

Tanulj meg meditálni! Nem csak meditációs ülésben lehet meditálni, nem csak mudrával, és keleti zenét zengetve. Meditáció lehet minden, amit te magad azzá teszel. Az összes tevékenységed meditáció lehet, ha meg tudod figyelni magad, a tevékenységet, és aztán el tudod engedni a figyelmet, majd csak’ VAGY benne. (Persze a kezdetek kezdetén, a gyakorlás megkezdésénél vannak ajánlott pozíciók, időszakok, de te arra figyelj, hogy mi az, ami számodra élhető.) Sokan pl. a futásban, annak monotonitásában találják meg az elme kikapcsolásának eszközét. Ebből hoznak létre meditációt. Mások a mosogatásból, és így tovább. A sor végtelen.

Neveld az elmét. Az eszközt. Használd, mert különben Ő fog használni téged.

A buddhista rendszerben erre létezik egy ábra, mely bemutatja ennek folyamatát.

Egy utat látunk, lentről, felfelé, melynek első lépése a fekete elefántot követő emberi alak.

A jelképek az ábrán: az Emberi alak a KERESŐ, az Elefánt az ELME. A Majom a SZÉTSZORTSÁG, a Nyúl az AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐ, a Jogar a FIGYELEM/ÉBERSÉG, és a Lasszó/Kötőfék az EMLÉKEZET.

A kezdetben fekete elefánt fokozatosan egyre inkább fehérré változik, ahogy az ember egyre inkább birtokába veszi az elmét. Minden egyes fordulópont változásokat mutat. A Majom például a kezdetek kezdetén az ormányánál vezeti az elefántot. Ahogy az út vezet, úgy egyszer csak eltűnik, ahogy a nyúl is. Az ember pedig egyre inkább képes használni eszközeit, a jogart és a lasszót. Használva figyelmét és emlékezetét, hogy összekösse a gondolatokat, és összpontosítás tárgyává tegye azt.

Amikor az elefánt egyre fehérebbé válik, az ember előre halad elméje birtokba vételével.

Ennek lépéseit egy másik bejegyzésben majd meg is osztom. Addig egy online meditáció 19-én.

KÖZELGŐ ESEMÉNYEIM

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.