KITERJEDT-SZELLEMŰEK,TÖBBNEMŰEK, EXTRASZENSZEK, avagy az érzékelés szabadsága

Előre szeretném tisztázni, hogy az ÉRZÉKELÉSRŐL fogok írni! A test érzékszervein, tudatán túli érzékelésről, mely minden ember sajátja. Mondjuk, szerintem pont ez hozza a Társadalom jelenlegi negatív szárnyalását, mert megjelent a térben az a nagy tömeg, melynek érzékelése, érzékenysége’ egyre inkább letagadhatatlan. 

Persze, ez az egyén tudati szintjein még nem jelent meg mint megértés, de az is hamarosan, és egyre nagyobb számban meg fog történni. 

Apropóm úgy indult, hogy van egy barátom, akinek éppen most életbevágóan alakul a helyzete; az állam adott számára jogosultságot, hogy nemét megváltoztatva új nevet vegyen fel-  most hozott, hozni kívánt szabályozás pedig pont ellentmond ennek. Azaz, az eddig megadott jogot egyszerűen elveszi, visszaveszi. Pontosabban, venné! Miközben egy ember, akinek megannyi okot és állapotot kellett mérlegelnie, és felvállalni önmagát, jutott el oda, hogy nemet váltson. Ez az ember meg megteszi, basszus. Vállalja, és megy saját jussáért, mondhatnánk mindenki ellen, minden előítélet és jogosulatlan megítélés dacára.

Az én megközelítésem az ÉRZÉKELÉS. Azon közösségek, társadalmak vizsgálata, akik nem csak hogy elfogadták a többneműséget, hanem igazából vigyáztak is rájuk. Inkább onnan nézném, ahonnan nézni szükséges ezt az egészet.

Voltak olyan társadalmak, melyek azokat az embereket, akik úgy érezték, hogy nemi jellegükön túlmutat testük, azokat inkább “használták” – a szó nemes értelmében. 

Jelenlegi társadalmunk ítélet alapú működésében az összehasonlítás nehéz, mert újra csak ítélet születik belőle. Arról nem is beszélve, hogy manapság, a testet szexualitás oldaláról vagyunk csak képesek vizsgálni. (Igen! Magamról is ezt írom! Mert azt a minőséget, ami jellemezte elődeink gondolkodását, -sőt működését- meg sem tudom közelíteni egyénileg.)

Aztán, hogy miért is írok erről még? Azért mert bennem ugyanez van, feléd. A hozott problémáddal, az elakadásoddal, a kérdéseddel. Mert nem ítélhetem meg(!) az állapotod, téged, de még azt sem, ha te megítéled magadat. Azt szeretném, hogy lásd, a legelső lépés az én esetemben -és minden egyéb esetben is-, hogy az ítéletünket…a saját ítéletünket vesszük észre magunk, és a helyzetek felett.

Azt szeretném, hogy lásd; ezzel újra kezedbe veheted az életed, te, saját magad!

Szóval, anno voltak társadalmak, melyek olyan egyénekkel “ékesítették” magukat, akik extra érzékenységről tettek bizonyosságot. Mondom ezt pl. az ajurvédikus étkezést, életvitelt támogató rendszerben, ahol az extra érzékenyek magukon tapasztalták meg mely eljárások, ételek, időpontok, összetételek, karakterek segítik saját működésüket. Aztán ezt közre adták, hogy mindenki gyógyulhasson, és saját maga javíthassa saját testének minőségét. Ma oly sokan használják ezeket az előnyöket.

Voltak olyan társadalmak, melyek többneműségen keresztül is megélték saját nagyszerűségüket. Egyszerűen, nem hogy nem ítélték meg a társadalom tagjait szexusukban, hanem egyenesen támogatták abban, hogy egyéniségek lehessenek. Az indiánokról több cikk is íródott, hogy akár öt nem is létezett, hogy megélhessék a testen túli testtudat, érzékelés állapotait. Mondhatni, hogy ebben is kifejezzék magukat. (Amerikai indiánok cikk)

Nehéz ez ma, mert egyszerűen szexualitásnak, vagy valamifajta testiségnek látjuk, vagy annak láttatják velünk mindazt, ami egyáltalán nem az. Ez inkább a természetes működésünk része kellene, hogy legyen. Viszont mivel oly nagy méretű a a tömbösítés’, így egyszerűen már fel sem merül, hogy önmegélésről van szó. Arról nem is beszélve, hogy a rendszer, amiben élünk nem tartja biztonságosnak, ha valakinek más véleménye van, ha valaki gondolkodik, ha valaki megpróbálja kifejezni önmagát. Nehéz ez ma, mert a rendszer célja nem az egyéniségek támogatása.

Az enyém viszont az!

 

Voltak társadalmak, mint pl. a régi magyar, ahol olyan emberek, akik extra érzékeléssel születtek, léteztek, és valóban támogatták a saját társadalmukat. Őket akár sámánoknak is hívták. De folytathatnám, mert tömérdek társadalom vette hasznát ezen, az általánostól eltérő működésű emberek jelenlétének. A mai társadalom nem ilyen. (Jelzem, hogy nem a saját társadalmam ellen vagyok, de meg kell jegyezzem, hogy hol is tartunk. Nem valami ellen kívánok szólni itt, viszont mindenképp szólok az egyén mellett, magam mellett, és melletted!) Nem azért, mert valakire rá kell kenni, vagy ellenséget kellene keresni saját társadalmukban! Nem! Azért ilyen, mert ilyenné tették elődeink, és mi magunk is. De ezen állapot felismerésével tehetjük újszerűvé. Ez által haladhatjuk meg!

 

És most jössz TE, kedves Olvasóm! Te, aki épp most olvasod soraimat!

Ugyanis tapasztalatom szerint (nagy százalékban) Te is bele tartozol abba a körbe, ahol az extra érzékenységről beszélünk. De meglátásom szerint alig, vagy egyáltalán nem vagy tudatában a képességeidnek. A működésünk olyan mértékben kifeszített ma már világi szinten, hogy az egyén rendszere ilyenkor – előbb, utóbb – leold. Kikapcsol, kiég, elfárad, nevezhetjük bárhogy, de akár stressznek is hívhatjuk. Azaz, el fogsz érkezni te is egy olyan pontra, ahol nem tudod miért, de fel fog borulni a rendszered. Fel fogsz borulni’ te magad is. Majd megkérdőjelezel jó pár dolgot is, így a jelenlegi működés alapjait, a társadalom működésének jogosságát. Végül elfogadod a megoldást, amit te magad hozol, saját magad felett. Eljön ezzel a pillanat, hogy felvállalod sajátosságodat, annak szépségét, vagy eltérő voltát. Mondjuk ebből a sokszínűségből meg olyan sok van, hogy csak na. Ezért én leginkább az érzékelés élesítését támogatom. Egyéni szinten.

(Mint előző bejegyzéseimben jeleztem minden megújult helyzet először a negatív teret hozza magával. Ebben vagyunk akkor is, amikor felismerjük, hogy pl. halljuk mások gondolatát, vagy érzékelünk eddig elfogadhatatlan tapasztalásokat.)

Ezeket az egyénhez köthető érzékeléseket, extra érzékeny állapotokat elsősorban negatív hatásként, negatív tapasztalásként éljük meg eleinte. De csak azért, mert nem tudjuk hogyan kell kezelni. Illetve azért, mert az első tapasztalás ezzel kapcsolatosan mindig(!) félelmet keltő. Továbbá nem vagyunk tisztában a Mindenhatótól kapott ajándék értékével. (Ne félj, nem fogok itt hittérítést végezni! De fontos jeleznem, hogy valami kézzel nem fogható van a kezünkben.) Aztán ahogy múlik az idő, valahogy beépül a rendszerünkbe. Szinte mindennapossá válik. Elfogadottá és ettől már nem is olyan extra, hogy érzékelünk el nem várható dolgokat. Viszont ettől elmúlik az ítélet, mely szerint “érezni mások érzéseit pusztán fájdalmat hozhat”. Megjelenik az extra érzékelés elfogadása és beépülése a mindennapokba.

No itt aztán találkozhatsz bármivel! Lehet, hogy a hallásodon keresztül, a tapintásoddal, vagy az illatok által érzékelsz rendkívül élesen, kimondottan eltérően az átlagostól. Lehet ehhez olyan élethelyzeteket kell teremtened saját magadnak, hogy felismerd valós tartalmát. Levetkőzve a negatív ítéletet, felvállalva saját magad, és átadni a társaidnak, társadalmadnak azt az érzékenységet, mely ekkor már leginkább támogatás, gyógyítás a hozzád közelállóknak.

Ahogy régen a sámán, a kiterjedt-szellemű felvállalta egyediségével, saját útjának bejárásával. Felvállalva akár azt is, hogy nem értik meg, nem fogadják be, esetleg megítélik. De egy biztos: akkor is követik! Mert a régi társadalomban ezek a javasok, sámánok, spirituális vezetők mind olyan extra dolgokat érzékeltek, melyekhez átlagember igazából nem akart hozzáférni, viszont tudták, hogy társadalmuk előnyét hivatott szolgálni tudásuk.

 

Nekem a KITERJEDT-SZELLEMŰ megnevezés tetszik leginkább!

Azért, mert talán ez írja le leginkább azt, ami mentes a magamutogatástól, a szexualitástól.

Ha tudsz te is olyanról-másról, vagy akár saját magadról-,aki érzékelésében az átlagostól eltérő működésekkel bír, javaslom becsüld meg! Tudd, hogy neked is keresztül kell majd menned valamikor az életedben egy önfelvállaláson, mely töredéke azon emberek önfelvállalásának, mint az extra érzékenyek. A kiterjedt-szelleműek több irányból, több szinten látják, érzékelik a világot. Ezért olyan információkat adhatnak, melyek valós támogatással bírhatnak részedre. Támogasd azokat is, akik nem testi megítélés alapon tekintenek ezen emberekre, hanem elfogadással. Támogasd, mert neked is szükséged lesz majd rájuk. Mindegy, hogy most elhiszed-e, vagy sem, emlékezz erre az írásra! Mert lesz egy nap, amikor rájössz, hogy már nem vagy olyan szép, mint mondták anno. Esetleg kiderül, hogy nem is vagy annyira okos, mint gondoltad. Netalántán idősebb leszel, mint most vagy, és rájössz, nem tudsz felszállni a buszra anélkül, hogy leülnél az úton. De ez megint oly sok minden lehet, hogy nem sorolnám. Itt újra és újra át kell értékeld magad. Fel kell vállalnod változásaid. No ezek a pontok ugyanúgy meg fognak változtatni téged is.

Kívánom, hogy azok a társadalmak, közösségek legyenek mától közös példaképeink, melyek sokszínűsége és felelősség vállalása természetes életvitelt tett lehetővé az egyéniségnek is.

JóEGÉSZSÉG: Csaba

források: evamagazin.hu, dailyplug.com

 

Ha tudni szeretnéd, hogy miképp gondolkodom, javaslom az alábbi cikksorozatot:

BELÜL SEMMI NEM VÁLTOZOTT

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.