NEGATÍV, POZITÍV, SEMLEGES

BELÜL SEMMI NEM VÁLTOZOTT bejegyzésben az alábbi kulcsszavak jelentek meg:

  1. TE VAGY A KÖZÉPPONT
  2. EGYÉNI FELELŐSSÉG VÁLLALÁS IDŐSZAKA
  3. MINDEN LEHET ESZKÖZ
  4. GYAKORLÁS
  5. AMIBEN A LEGJOBB VAGY
  6. FOLYTASD / VÁLTOZTASS / HANGOLD FINOMRA
  7. FELISMERÉS / ELFOGADÁS / CSELEKVÉS
  8. MIÉRT helyett HOGYAN
  9. NEGATÍV / POZITÍV / SEMLEGES
  10. MÉG: MOZGÁS / ÉTKEZÉS / GONDOLKODÁS
  11. TÉR az AZONOSSÁGOK FELISMERÉSÉNEK KÉPESSÉGE
  12. JÓ és még JOBB SZOKÁSOK FELVÉTELE

Ez hát a mi közös, kis 12 pontunk!

Lépésről, lépésre vegyük át részleteiben mit is jelentenek számomra ezek.

(FONTOS! Az itt elhangzó gondolatok saját véleményemet tükrözik. A megállapítások mentesek az ítélkezés állapotaitól, pusztán megállapítások, hogy dolgozni tudjunk ezen helyzetekkel, felismerésekkel. Kérlek, gondolkozz, érezz most velem! Tegyük fel, hogy igazam van….de csak addig, amíg elolvasod az írást! Aztán vizsgáld felül! Aztán legyen saját döntés, hogy mi igaz számodra ebből.)

Folytassuk a következővel…jöjjön a 9. pont…

9.) NEGATÍV / POZITÍV / SEMLEGES:

Alapvetően a polarizációról, és a térről fogunk beszélgetni. Na ja, vagy legalább is én arról fogok!

A tapasztalat szerint, ha valami új jelenik meg az életemben, annak először mindig NEGATÍV állapota van. Mondhatjuk, hogy hatása, de a hatást az elme dönti el valójában.

Szóval, ha valami megérkezik, az MINDIG negatív térrel érkezik, indul. Nem azért, mert valóban AZ, hanem mert az érzékelésnek ez egy új állapot, és ettől az elme azonnal védekező állapotba kapcsol. Próbálja beazonosítani a helyzetet, személyt. Próbál ítéletet hozni felette. Bekategorizálni, hogy számára könnyebben kezelhető legyen. Illetve, mert az elme így működik valójában. Keretrendszereket hoz létre. Mivel az érzékszerveket úgy állítja rendszerbe, hogy Ő legyen a Szervező’, aki a beérkező információkat kezeli, osztályozza.

A teljesség állapotát a test nem ismeri, mert ABBAN VAN. De ismerni nem ismeri. Felismerni nem ismeri fel. Csak akkor, ha keresztül megy a felismerés állapotán. Ehhez először meg kell legyen a Teljesség, ami a születéssel meg is történik, mindenkivel. Aztán ki kell ebből esni. Mintegy leválni a Teljességről, Anyáról, felismerés nélkül. Amikor csak azt érzed, hogy valami hiányzik. Aztán megtörténik a felismerés. Ez valami életesemény eredménye. Aztán mikor megvan a felismerés és megjön a jól begyakorolt elfogadás, akkor megjelenik a cselekvés, és a negatív tér pozitívvá válhat. Válhat! Ez döntés, az egyén döntése.

 

Általában e POZITÍV tér, érzelmek, tapasztalások felé törekszünk, és azt gondoljuk, hogyha valami negatív történt, történik velünk, az Isten haragja. Pedig ugyanúgy áldás. A Tapasztalás áldása. A POZITÍV és NEGATÍV ugyanúgy megítélés, az eddigi tapasztalataink állapotának alapján megítélt állapot. Az Elme teszi. Azért, hogy az általa nem értelmezhető MINDEN EGY állapotát lefordítsa önmaga számára. Ítéletet hoz ugyan, de ettől önmaga számára értelmet nyernek a dolgok. Pozitívvá és Negatívvá válnak. Osztályozhatóvá, viszonyulása ettől lesz számára érzékelhető.

Rendben, de mi van pl. a Szerelemmel? Az nem indulhat NEGATÍV térrel, érzékeléssel, nem? Pedig De! Csak annyira rövid a negatív tér érzetének állapota, hogy kiesik a megtapasztalásból, arról nem is beszélve, hogy a fókuszom nem azon van, hogy találok-e negatív teret.

Szóval a szerelemben…bemegyek egy közösségbe, egy új térbe, meglátom a Nőt. A nagybetűst. Megjelenik a Szerelem. Első látásra Szerelem mondja a testem, elmém….érzésem.

Viszont lássuk mi történik lépésről, lépésre:

(Tisztázzunk valamit előre: A szerelem az önmagamon kívülre helyezett fókusz állapota is! Egy olyan magas energia potenciál, mely kiüti a tudatomat, eddigi megtapasztalásaimat, ettől a test megoldás utáni állapotba kapcsol (Testi tüneteim lesznek), és olyan testi folyamatok indulnak el, melyeket az endokrin rendszeren és véráramban, egyéb más területeken azonnal érzékelhetek.)

Bemegyek…és meglátok valakit, aki elindít bennem valamit.

Egy olyan valamit indít el ez a megtapasztalás, mely ebben a formában(!) nem volt még tapasztalható a testnek. Az érzékelésem olyan új információkhoz jut, mely teljes mértékben megbolygatja az energetikámat. A tapasztalásom azt mondja, hogy “Jééééézus Máááária”, ” Atyaééééég”. A testem meg követi a vizuális, és egyéb érzékeléses információkat, melyek annyira sokak, újak, hogy nem bírja a rendszer. Mondhatnám, hogy az első tapasztalás kiveri a biztosítékot, de….az érzékelés még egy kicsit előbb indul. Akkor, amikor bemegyek a térbe, és már ott érzékelek. A test, az agy már ott szedi össze az információit, raktároz, és olyan tapasztalásban van része, mely egy fajta felismerés. Itt egy régi helyzetet, állapotot ismer fel. Lehet csak szagok, illatok formájában, lehet a fények, vagy azok állása, esetleg a mozgások, vagy irányultságuk, de olyan gyors elemzés folyik, mely az összes eddigi helyzetet elemzi, jelen alkalmunknak megfelelően. Majd felismerés jelenik meg, mely szerint voltam már ebben a helyzetben. Tapasztaltam már ilyet, és KÉSZEN KELL ÁLLNI.

Nem KÉZEN! Készen!

Szóval a test megfelelően FIGYELMI-FEGYELMI állapotba van helyezve, és a feldolgozás indul. Ez a FIGYELMI állapot egyetlen pillanat töredékének az egyetlen töredéke. De a test gyors. Az érzékelés mindenre kiterjedő, több dimenziós…és itt történik a csavar, mert a beazonosított helyzeten keresztül egy olyan helyzetre emlékezem, melyben  valami történt velem. Ez innentől már az elme játéka. Itt már átveszi a központi számítógép (az Elme) az irányítást, hogy le tudja fordítani maga számára az érzékelést, amennyire csak képes erre. Előző helyzetek összehasonlítása fut le ezer szám egyetlen pillanat egyetlen töredéke alatt. Azért, hogy az ítélet megszülethessen. Biztonságos, vagy nem biztonságos. Mehetek tovább, vagy forduljak vissza? Üssek, vagy fussak? Ez, mint egy alaphang van jelen a rendszerben. Előző állapotaim, megtapasztalásaim összehasonlításaként. Azért, hogy egyszer, mondjuk éppen most, egy olyan helyzetbe szaladjak bele, mely orgazmikusan tiszta pillanatot szül. Bele látok a jelen pillanatba. Valahogyan kihegyezetten bele kerülök a jelen állapotába, és színtisztán megmarad az érzékelésben az emlék…a tudat.

(Saját megtapasztalásom amikor egyik…régi barátnőmmel, párkapcsolatommal találkoztunk először – elnézést Drágám, direkt nem adlak ki, hogy téged, hogy ismertelek meg, fel – és megtörtént az a nevezetes pillanat. Amikor is valami kiállításon voltam, voltunk, és egyszer csak szétnyílt a tömeg, és még a mai napig meg tudom mondani, hogy hogyan néztek ki az emberek abban a pillanatban, mennyien voltak (sokan), és ki merre mozgott. Aztán hogy jelent meg a királylány, a bennem megjelenő felismerés.)

 

A SEMLEGES

A szerelemben minden gyorsan történik, ezért sok minden nehezen, vagy egyáltalán nem megfigyelhető. De ahogy jutunk előre a kapcsolatban, akkor szépen minden láthatóvá válik. Elmúlik pl. 9 hónap, elmúlik valami, amit a test, a hormonok, egymás felfedezése idéztek elő együttesen. Elmúlik a szerelem. Lehull a lepel, elmúlik a pozitív tér, megjelenik a semleges, amit itt még nem igazán veszünk észre, majd a negatív. Ez a negatív tér már lassabban jelenik meg, lelassul a tér érzete, a dolgok jobban észre vehetőek. Aztán ha a másik még mindig tud bennem újat hozni, akkor közösen megfejlődjük ezt a helyzetet. Újabb kör indul. A negatívból újra pozitív tér lesz. Újra felfedezés. Majd újra eljutunk a semleges térhez. Amikor kihuny kicsit a tűz. Eljön a kapcsolat újabb fordulata. A semleges térben már lehet nem érzem (annyira) a szerelmet, nem érzem a kötődést, a kapcsolódást. Itt szoktak sokan leválni egymásról, elválni és tovább lépni, mert azt hiszik, hogy egy másik kapcsolat feloldja a helyzetet, a hiányt, amit igazából önmagunkban látunk. Olyan ez, mint a légzés. A légzés 3 fázisa. Kilégzés, belégzés, és a légzés szünet. A semleges tér a légzés szünet maga. Mint a zenében a hangjegyek közötti szünet, mely valójában létrehozza a hangzást. A SZÜNET hozza létre. A csendből születik a hangzás. A semmiből a valami. Ez a Semmi az átfordulás, a polarizáció állapota. Amikor a dolgok átváltanak egyikből a másikba. Igazából itt a leginkább elkaphatóak a dolgok, itt tapasztalható meg a Tér. Ezért gyakoroltatja pl. a jóga is a légzést, hogy eljuthass a légzésszünet állapotaiba, minél inkább tudattal. Ekkor láthatok rá azokra az állapotaimra, ahol hazudok’ magamnak. Ahol nem látok tisztán.

De leginkább azért jönnek ezek a helyzetek, hogy változtathassak, nem azért, hogy tönkre tegyen.

Ez jelentős tévedés szokott lenni! Erre külön figyelj Te is! Mert még nem láttam olyan helyzetet, ahol a helyzet maga tönkre akart tenni. Nem. Soha nem azért jön. Mégis sokszor alá kerülök. Mert ott vannak a régen tanult dolgok, a negatív tér, mint új tapasztalás, és nem az elemző agy indul be, hanem az automata, amelyik előbb üt, aztán fut, de nem kérdez, nem elemez. Ha ez rendszeressé válik, akkor megjelenik az ítélet, és ettől rossz szokássá válik a helyzetre való reakció. Nincs jelenlét, és szépen lassan lecsúszok a lejtőn, az energia skálán. Érzelmeim egyre inkább befele és lefele húznak.

De jelzem ez is azért történik, hogy ébredjek fel. Azért, hogy újra, és újra keljek fel és legyek önmagam. Legyek azon az érzelmi töltésen, mely sajátom. A Szeretet azon állapotában, mely eleve megadatott, csak folyamatosan elveszítem vele a kapcsolatot, hogy megtapasztalásaim alapján felfedezzem….na kit?…hát persze, hogy MAGAMAT!

 

Végül:

A negatív, pozitív, semleges működés egy ritmus, egy hullám, egy automata működése a 3D-nek. Ha ezt elfogadod, hogy a hullám, a rezgés, a jókedv’, a pénz, a légzés, a pislogás, a legalapvetőbb dolgoktól a legnagyobbakig így működnek, akkor hozzájuthatsz megint valami olyanhoz, mely szolgálatodra lehet. Ezeket az állapotokat mindig más technológiával kell megközelíteni, oldani’. De a lényeg, hogy legyen kezedben a jelen felismerésének lehetősége.

A jelenlegi tér sokak számára hoz egy felismerést, mely helyből negatív térbe terel mindenkit.

Anno, mikor elvesztettem mindenemet, akkor, kicsúszott a lábam alól a talaj, mert soha nem gondoltam, hogy ilyet lehet egyáltalán, ilyen megtörténhet, így átverhet valaki. Most ebben a felismerésben vannak a legtöbben. Ki abban, hogy egy olyan világban élünk, ahol ennyire veszélyes az élet. Ki abban, hogy felismerik mennyire át lehet vágni mindenkit két hónap alatt felforgatva világot, és mindenki hitét megkérdőjelezve letarolni az összetartozás virágait. Vannak, akik itt is győztesen jönnek ki…és vannak, akiknek nem okozott felfordulást még az sem, hogy karantén van, mert eddig is így élték az életüket.

Egy biztos, innentől az élet megváltozott. De nem azért, mert kiderült, hogy a Világ veszélyes terep. Hanem azért, mert kiderült a Világ veszélyes terep, és ha felkészülsz arra, hogy olyan is jöhet, amit te el sem tudtál képzelni, akkor nem lehet bajod. Akkor ezekből a helyzetekből is jól jöhetsz ki. Akkor előnyödre fordíthatod bármely fordulatát az életnek.

Lényegtelen, hogy ez most direkt történik, vagy sem. A lényeg, hogy te ezt az áramlást (is) használd fel. Tudatodat, és fókuszodat irányítsd a számodra értékes dolgokra, és etikádat folyamatosan fényezd.

Tudom, ezek mostanában nem időtálló gondolatok, de nem mondhatok mást, bennem ez az igazságuk ezeknek az időknek. Vigyázz magadra, mert azzal rám is vigyázol!

JóEGÉSZség

Csaba

This article has 2 comments

  1. Pingback: FELISMERÉS-ELFOGADÁS-CSELEKVÉS – TUDATFELETTI

  2. Pingback: BELÜL SEMMI NEM VÁLTOZOTT! – TUDATFELETTI

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.